Az első poszt

     December van, pontosabban december elseje. Ködös, hideg reggelre ébredtem, a tél első reggelére. Ma korán kellett kelnem, hogy odaérjek a munkahelyemre. Miután felébredtem első dolgom volt lefőzni a kávémat és bekapcsolni a rádiót. Ezzel kezdem magamat ráhangolni az előttem álló hosszú napra. Mostanában nagyon stresszes lett az életem. Legjobban a munkámban érzem a stresszt, ilyenkor már mindenki feszült és fáradt. sokszor egymáson vezetjük le a felgyűllemlet indulatainkat és ezt a helyzetett a főnököm sem könnyíti meg. Yvette egy kedves 50 +os nő, aki nagyon határozottan és őszintén vezeti a céget, ha valami nem úgy alakul ahogy azt ő gondolja kellően lecsesz, majd folytatja a dolgát tovább. Ez a mai napon nem így történt, szabadságáról visszaérve kellően kipihent volt, így jobban tolerálta a mi kérdéseinket is. Miután végeztem bent, az autómba beültem, kifújtam a levegőt és próbáltam elfelejteni a mai napot. 

Rá kellett jönöm, hogy ki vagyok égve. 

Pedig még csak 25 éves vagyok. Furcsa az élet, mert pár évvel ezelőtt lelkes és vidám voltam, hosszabb távon képzeltem el magam a mostani állásomba. Hoppá azt még el sem meséltem, hogy én egy online banki tranzakciókra szakosodott cégnél vagyok asszisztens. Fiatal pályakezdőként azt hittem, ha lelkes és alázatos vagy, bírod a munkát meg is fognak fizetni. Erre rá kellett jönnöm elég hamar, hogy ez nem így van. Csak kihasználnak. 

Mindennap már csak a túlélésről szól. 3 éve dolgozok itt, azt hittem hogy már kiismertem az kollégáimat, de az élet mindig rámcáfol. Mostanában szinte naponta.

Miközben hazafelé vezettem, egész végig azon gondolkoztam, hogyan is kellene kilépnem ebből a helyzetből. Elvégre 25 éves vagyok, se párkapcsolatom, se lakásom és az idő előremúlásával érzem magamon, hogy egyre jobban fordulok befelé. 

Hazaérve a bérelt lakásomba, beraktam a mikróba a tegnapról megmaradt diétás pizzát, - mert nyilván az alkatommal sem vagyok megelégedve-. A mikró csípanása ébresztett fel a gondolatimból, ledöltem a kanapére, bekapcsoltam a TV-t, és itt töltöttem a délutánom nagy részét. 

Készültem lelkileg a másnapra, és azzal a gondolattal hajtottam álomra a fejem, hogy holnap minden megoldódik -jön a szőke herceg, fehér lovon-  és jobb lesz.